|
Kiadónk nagy fába vágta a fejszéjét: összegyűtöttük minden idők legjobb 100 futballistáját. Természetesen tudjuk, hogy képtelenség olyan listát összeállítani, amelynek tartalmával mindenki egyetért, ráadásul mi még rangsorolásra is vállalkoztunk. Azt azonban reményeink szerint kevesen fogják vitatni, hogy az általunk kiválasztott 100 sportember mindegyike nyomot hagyott a futball történetében. Ki egy Wembleyben bemutatott visszahúzós csellel (Puskás Ferenc), ki egy kézzel ütött góllal (Diego Maradona), ki pedig egy, fizikusokat is lázba hozó bombasztikus szabadrúgásgóllal (Roberto Carlos). Többéves munka eredményeképpen összeállt egy könyv, amely – túl azon, hogy gondosan összeválogatott fotókkal állít emléket a nagy játékosoknak, a nagy pillanatoknak – ezeknek a hátterére próbál rávilágítani. Mert miközben például többmillióan csodálják Ruud van Nistelrooy gólérzékenységét, csak néhányan tudják, hogy a holland gólgépbõl eleinte középhátvédet, vagy legfeljebb középpályást akartak faragni edzõi, és egy Lurling nevû, mára már feledésbe merült játékost kellett kiszolgálnia, amíg észbe nem kaptak a szakemberek. Lev Jasin futballkapuban bemutatott bravúrjairól mindenki hallott, de arról nem biztosan, hogy annak idején gyakorlatilag hatalmi szóval győzték meg arról, nem kellene jégkorongozókarrierrõl álmodoznia. Azzal sem mondunk újdonságot, hogy minden idők legjobb brazil kapusa Gilmar, azzal viszont alighanem igen, hogy válogatottbeli pályafutása 1966-ban, ellenünk (tudják, amikor Bene Ferenc mindenkit elfektetett, Farkas János pedig azt a felejthetetlen kapásgólt szerezte) bicsaklott meg végzetesen. Az idősebbek egyetérthetnek velünk abban, hogy a jugoszláv labdarúgás legfénylőbb csillaga Dragan Dzsajics, portréjából viszont az is kiderül, hogy a kezdõlökést az akkor még jóval híresebb báty adta meg. A brazil Romário személyiségét mindennél jobban illusztrálja, hogy az elsõ holland kifejezés, amit megtanult, a „fáradt vagyok” volt, amelyet előszeretettel használta gyakorlatban – edzői mégis lenyelték a békát, hiszen a PSV meccseit rendre a hajtós tréningektől irtózó csatárzseni döntötte el egy villanásával. Ha sikerült felkeltenünk az Olvasó érdeklődését, akkor nincs más hátra: tartson velünk egy időutazás erejéig, amelynek során hol a régmúlt, hol a közelmúlt, hol pedig a jelen futballcsillagainak élete elevenedik meg.
|
